#36 crazyfists

[themissavixen]

questioning if I should even be here,

I won’t make that same mistake,

and taking to bed all these things that I hate,

I will complain.

bury me where I fall.

[nathancable]

So close, may as well do it now.

[nathancable]

Curse this culchie cos it's in my head now...

@lifeinsqualor knows

[karontte]

And with the new light there was young hope, to underline the meaning and carve our names in

At the end of August

[anthony-crowleys-left-nut]

@prophetickisser tagged me for 5 songs so let's gooooo :)

just what i was vibin with yesterday basically

tagging: @rushinintolove @hawt-pants-exe

[watermellonfizz]

Итак, сегодня снова меня отметили. Спасибо @thedreaminggoldfinch и @demofanus

W - We're not alone - Coldrain A - At the End of August -36 Crazyfists T - The Eve - EXO E - End of me - Surfact R - RunAway - Linkin Park M - M'abituero - Ligabue E - End of the world - The TRAX L - Loosing your senses - Renegade Five L - Lalalala - Stray Kids O - Orchard of mines - Globus N - Numb - Linkin Park F - Fully Alive - Flyleaf I - In The Darkness - Dead by Sunrise Z - Zombie - The Cranberries Z - Zone - 3RACHA

Ой, а это было капец не просто! За то я прошлась по плейлисту своей любимой музыки. Сколько там разногоооо!

[ncmither]

𝙥𝙞𝙣𝙣𝙚𝙙.   ;;   a mini playlist for the hell priest&david ( david's pov )

meet my maker.  five finger death punch  //  bloodwork.  36 crazyfists   //   coming undone.  korn  //  monster.  skillet   //  voices in my head.  falling in reverse   //  face to face.  citizen soldier

a gift for @possessedchain. <3

[mykidself]

96 Albums I listened to, and was deeply into or deeply impacted by, age 5-18, in (roughly) chronological order. Made with Topsters.

List of artists and album titles behind the cut.

1. The Beatles - With The Beatles

2. Peter Gabriel - Shaking the Tree

3. Various Artists - The Lion King

4. Elton John - Elton John's Greatest Hits

5. Original London Cast - Phantom Of The Opera

6. Hanson - Middle Of Nowhere

7. The Wallflowers - Bringing Down The Horse

8. Smash Mouth - Astro Lounge

9. Sugar Ray - 14:59

10. Third Eye Blind - Third Eye Blind

11. Third Eye Blind - Blue

12. Vertical Horizon - Everything You Want

13. Green Day - Dookie

14. blink-182 - The Mark, Tom And Travis Show

15. Built to Spill - Keep It Like a Secret

16. Our Lady Peace - Clumsy

17. Red Hot Chili Peppers - Californication

18. Foo Fighters - The Colour and the Shape

19. Nirvana - Nevermind

20. Goo Goo Dolls - Dizzy Up the Girl

21. Limp Bizkit - Chocolate Starfish and the Hot Dog Flavored Water

22. Linkin Park - Hybrid Theory

23. Papa Roach - Infest

24. Staind - Break the Cycle

25. Alien Ant Farm - Anthology

26. Sum 41 - All Killer No Filler

27. P.O.D. - Satellite

28. System of a Down - Toxicity

29. Howard Shore - The Lord of the Rings: The Fellowship of the Ring

30. System of a Down - System of a Down

31. Staind - Dysfunction

32. R.E.M. - Automatic for the People

33. Jimmy Eat World - Bleed American

34. Sum 41 - Does This Look Infected?

35. System of a Down - Steal This Album!

36. blink-182 - Take Off Your Pants and Jacket

37. Tool - Lateralus

38. Tool - Ænima

39. Tool - Undertow

40. Deftones - White Pony

41. Evanescence - Fallen

42. 36 Crazyfists - Bitterness the Star

43. A Perfect Circle - Thirteenth Step

44. A Perfect Circle - Mer De Noms

45. Porcupine Tree - In Absentia

46. dredg - El Cielo

47. Pink Floyd - The Dark Side Of The Moon

48. Pink Floyd - The Wall

49. Radiohead - Kid A

50. Depeche Mode - Violator

51. Opeth - Blackwater Park

52. Opeth - Damnation

53. Opeth - Deliverance

54. The Ataris - So Long, Astoria

55. The Ataris - Blue Skies, Broken Hearts...Next 12 Exits

56. The Ataris - End Is Forever

57. Box Car Racer - Box Car Racer

58. Jimmy Eat World - Clarity

59. The Early November - The Room's Too Cold

60. Further Seems Forever - The Moon is Down

61. Finch - What It Is to Burn

62. Thursday - War All The Time

63. Modest Mouse - Good News For People Who Love Bad News

64. Staind - 14 Shades of Grey

65. Bright Eyes - Lifted or The Story Is in the Soil, Keep Your Ear to the Ground

66. Bright Eyes - Fevers and Mirrors

67. Elliott Smith - XO

68. Elliott Smith - Either/Or

69. Radiohead - Hail to the Thief

70. Radiohead - The Bends

71. Coheed and Cambria - In Keeping Secrets of Silent Earth: 3

72. Coheed and Cambria - The Second Stage Turbine Blade

73. Queen - Greatest Hits

74. The Decemberists - Picaresque

75. The Decemberists - Castaways and Cutouts

76. The Decemberists - Her Majesty the Decemberists

77. Jonathan Larson - Rent

78. The Dresden Dolls - The Dresden Dolls

79. Rilo Kiley - More Adventurous

80. AFI - Sing the Sorrow

81. Regina Spektor - Soviet Kitsch

82. Green Day - American Idiot

83. Jimmy Eat World - Futures

84. System of a Down - Hypnotize

85. System of a Down - Mezmerize

86. The Magnetic Fields - 69 Love Songs

87. Nine Inch Nails - With Teeth

88. The Beatles - Love

89. Neutral Milk Hotel - In the Aeroplane Over the Sea

90. Arcade Fire - Funeral

91. Death Cab for Cutie - Transatlanticism

92. Modest Mouse - We Were Dead Before The Ship Even Sank

93. Radiohead - OK Computer

94. Elliott Smith - Figure 8

95. Elliott Smith - From a Basement on the Hill

96. Pink Floyd - Wish You Were Here

[multiversegeneration]

Wiremouth - Story Of A Slit Wrist 

album/ep : angel wings torn away

release date: 7 march 2002

genre: nu-metal, post-hardcore, alternative metal and metalcore

ffo: early 36 crazyfists

[splattergutz]

🩸intro post (used to be yearningfordarkshadows)

willow: they/them

big doomed arctic expedition & doomed yaoi fan-check out the terror tag

ao3 account:

favorite horror movies: american mary, ginger snaps, i saw the tv glow, lake mungo, longlegs, malignant, may, nope, raw, saw, skinamarink, the blair witch project, the descent, the haunting in connecticut, the silence of the lambs, we’re all going to the world’s fair

listening to: acid bath, alex g, babes in toyland, bathory, behexen, bikini kill, cannibal corpse, clan of xymox, cradle of filth, deftones, depeche mode, ethel cain, fall out boy, hole, jack off jill, korn, mayhem, modern baseball, murderdolls, my chemical romance, nirvana, paramore, radiohead, slipknot, straight line stitch, the front bottoms, the smiths, 36 crazyfists, thursday, 200 stab wounds

ask me about youtube series everymanhybrid🩸

[myremains]

We’ve got us a cheekly little supergroup action going on here! Kill The Lights is a band comprised of ex-BFMV drummer Moose, Still Remains guitarist Jordan Whelan, Ex-Throw The Fight vocalist James Clark and Threat Signal guitarist Travis Montgomery. That is quite the line up, its all very exciting but I feel I’m old enough to say I’ve been here before when things look good on paper but don’t quite come off, the first album has slipped me by so this is my first experience of their sound.

We screech back in time to back when the likes of Bullet For My Valentine and Trivium smashed through the scene, “Hear You Scream” is a perfect blend of the aforementioned; harsh tones, smooth riffage, bouncy chorus, just generally great fun reminiscent of a simpler time. “Broken Bones” is striking me with a peppering of early 36 Crazyfists, it’s almost 100% in the vocals, the marching riff matches the heightened pace with a tinge of sweetness, I’m honestly almost convinced I’m back in 2001. That vibe followed on from “Die Alone” in the vocals, but I’m also vibing with that beautiful thick twangy riff, it’s almost Lamb of God smooth. “Scapegoat” is distantly reminiscent of early Trivium material, but I can feel their own voice connecting through all these tracks giving an old style a complete new lease of life. There is so much going on in “From Ashes” I can’t figure out what about it is so familiar, it’s great, there’s so many switches and peaks which invite you to stay the course. As the album. Progresses we start to see a more classic heavy metal and thrashy throw back, “Suicidal” is the prime example, it’s very Megadeth/Metallica hybrid, love the solos mind you.

I think a huge credit goes to the versatility of those vocals, and those who produced them. You can tell these guys grew up and were passionate about the scene throughout their lives, by just how comfortably they can replicate and enhance the core of it into something new. I resonated a lot more with the first half of the album however I have mad respect for the way they’ve paid homage to the OGs. The only thing that would have made me happier nostalgia wise would have been an old fashioned secret track at the end of the album.

[7/10]

[metalindex-hu]

Chimaira: The Impossibility Of reason (2003)

Chimaira: The Impossibility Of reason (2003) - https://metalindex.hu/2023/05/15/chimaira-the-impossibility-of-reason-2003/ -

20 év tömény zúzda

Emlékszem még arra a korai középsulis időszakra, amikor elkezdődött a 9. osztály és az osztálytársakkal elkezdtünk ismerkedni. Rögtön megindult a klikkesedés, hogy ki milyen ember és mit szeret jobban. Nálam ez valahogy érdekesen ment, mert én nem igazán voltam az a célirányosan csak egy csoportba tartozó kölyök akkor. Mindenkivel szerettem jó viszonyt kialakítani, ami nem mindig sikerült (sokszor szekáltak azért mert sportoltam, és egy „picikét” kocka voltam), de valahogy mégis sikerült ezen az útvonalon maradnom a technikum végéig. Ekkor már benne voltam a death metal világában, kezdtem ismerkedni a nu metal és egyéb műfajok igazi elegyeivel, és épp ekkor kezdett el vonzani engem a metalcore, és még a New Wave Of American Metal, röviden NWOAHM, ahova lehetett sorolni különböző korai metalcore együtteseket, mint például a Shadows Fall-t, God Forbid-ot, Trivium-ot és az As I Lay Dying-ot. Néhányuk jogosan került bele ebbe a skatulyába, azonban elég nehéz volt definiálni, hogy pontosan mely együttesek tartoznak ebbe bele, és megmondom őszintén, én még a mai napig benne vagyok ebben a dilemmában.

A Chimaira pontosan ez a fajta banda, akik sok helyen metalcore bandaként vannak bejelölve, de ez egy nagyon rossz megállapítás, mert a metalcore műfajra jellemző stílusjegyek egyáltalán nincsenek jelen a zenekarnál. Sokkal inkább az a fajta együttes, akik ötvözik a Pantera-t, a Fear Factory-t nagyon thrash és hardcore elemmekkel. Amikor először találkoztam velük, pont a Roadrunner United koncert DVD-jén hallottam a Pure Hatred dalokat, amit a Hatebreed énekesevél Jamie Jastával, a Fear Factory gitárosával, Dino Cazares-el, Andreas Kisser-el, a Sepultura gitárosával Adam Deuce-al, a Machine Head basszerosával és a Chimaira ex-dobosával, Andols Herrick-el adtak elő. A dal maga tömény, nyers zsigeri zúzdájával azonnali rajongóvá tett, és rögtön elkezdtem kutatni a banda anyagai után. És így vált gyakorlatilag a The Impossibility Of Reason lemez számomra az igazi Modern Metál lemezzé! Kb mondhatnám azt, hogy a 2003-as év Reign of Blood-ja volt. Semmi speciális líraiság, meg kísérletezés, hanem brutális, egyirányú kőkemény zúzdadömping! És mára 2023-ban hihetetlennek találom, hogy ez a lemez 20 év elteltével is igenis nagyon releváns a metalcore és modern metalosok körében. A banda 98-as alakulása óta kiadott egy Ep-t, a This Present Darkness néven, ami 2000-ben látott napvilágot, és 2001-ben kiadták a Pass Out Of Existence nagylemezt, bemutatva a zenekart. Az együttes ekkor már a Roadrunner Records-hoz igazolt, ahová folyamatosan kerültek be a friss és új bandák, mint a Trivium, Spineshank, Killswitch Engage, 36 Crazyfists. Igaz, a debütáló lemez nem hozott akkora sikert a bandának, de azért elkezdtek felfigyelni rájuk. A kiadó elkezdett morfondírozni azon, hogy felbontsák a bandával a lemezszerződést (volt már rá példa a Roadrunner-nél a death metal érában), illetve javaslatokkal bombázták őket, hogy milyen irányba kéne menniük, de a banda ezeket mind elutasította. Ezek után a banda majdnem 1 éven keresztül írta a következő sorlemezük anyagát, azzal a céllal és hozzáállással, hogy nem érdekli őket az irányvonal, olyan zenét fognak írni ami nekik tetszik, és a dolog ilyen egyszerű. A puszta negatívitás és a stresszhelyzetek szülték a helyzetet, ahogy hallgatom újra és újra a lemezt, meg ahogy nézem hozzá a a Dehumanizing Process DVD-t, amit később adtak ki hozzá, hogy a rajongók lássák hogy, és miképp készült ez a monstrum. A stúdiómunkálatokat egy garázsból átalakított stúdióban vették föl, szülővárosukban Cleveland-ben és a végeredményt 2003 Március 13-án hallhatta meg a nagyvilág. Még továbbra se hiszem el, és lehet ezzel csak ismétlem magam, de ha egy ilyen lemez csak úgy születik, hogy fel legyünk húzva, akkor engem szüntelenül, napi 24 órában kéne idegesítsen, hogy ilyen remekműveket kreáljak!(hehe)

Nincs üresjárat ezen a lemezen! NINCS! Az Impossibility of Reason a majdnem egy órás játékidejével odaszegezi a hallgatót és folyamatosan árasztja a tesztoterontól és adrenalintól bűzlő iszonyat súlyos dalokat. Remek riffek, igazán emlékezetes részek, amik azonnal megragadnak az ember fejében. Nem túlbonyolított dalszerkezetek, bár Andols Herrick, a zenekar dobosa azért igazán érdekes témákkal fűszerezte meg itt-ott a dalokat, hogy azért ne legyenek teljes mértékben egysíkúak. Mark Hunter, a zenekar énekese hengerlő és betonozó, magas üvöltéséből szinte sugárzik az agresszió és az a hozzáállás, hogy „Nekünk aztán rohadtul senki ne mondja meg, hogy mit csináljunk”, és ezzel maximálisan egyet is tudok érteni, mert magam is gondolkodóba esek, hogy egy külső személy miért akar minden áron belekontárkodni a zenészek alkotói szabadságába??? Még akkor is, ha a lemezkiadó alelnökéről van szó! Ő csak intézze a promóciót, a többit bízza az együttesre! Na lényegtelen… Ahogy a lemez rástartol a Cleansation-nel, az már egy azonnali hívószónak indul, hogy takarodás a moshpitbe, mert ez nem lesz piskóta! A hangzás az előző lemezhez képest sokkal letisztultabb és DÖG(!)-szerűen szólal meg, hogy nagyon sokáig minden zenekar ezt, vagy az As I Lay Dying hangzást kérte a stúdiómérnököktől. Azért persze észrevehető maradt, hogy a sampleres, Chris Spicuzza ide-oda berak egy-két érdekes elektronikus-indusztriális csodát, de egyáltalán nem viszi el a zenét atmoszférikus szintre, hanem minden dalhoz olyan elemet rak oda, ami a zenéhez passzol. A The Impossibility Of Reason dalt minden régisulis thrasher megirigyelhetné, és a Pictures In The Cold Room húzós groove riffjétől szabályos libabőr kerülget. Nagyon érződnek ezeken a dalokon, hogy groove, hardcore thrash és egy csipetnyi industrial került bele, de mindig azon kapom magam, hogy esszenciálisan, és mesterien vannak összerakva a dalok. Mark tiszta éneklése nagyobb teret kap, de nem annyira, hogy visszavesse a zene agresszióját és dinamikáját. Az utánuk következő favorit daltriumvirátusom a Power Trip/ Down Again/Pure Hatred igazi ékkövekként tündökölnek, mert a Power Trip és a Pure Hatred igazi istentelenül dühös és gyalázatosan betonozó dalok, köztük meg a Down Again inkább balladisztikus zongora intrójával üde színfoltnak tűnik ugyan a lemezen, de ez egyáltalán ne tévesszen meg! Nem… Ez a dal is ugyanolyan földbe döngölő mint a másik kettő, csak más perspektívából kell nézni. A Dehumazing Process féktelensége és spontán megállós témaváltakozásai fület kápráztatóak, és egy-két helyen jól hallhatóak a Fear Factory behatások. A Crawl lassú indulása ad egy igen ijesztő és néhol Sludge-os képvilágot, ahol még Mark hangja is inkább Crowbar-os próbálna lenni, igaz a saját vokál tartományán belül. Az utána következő Stigmurder viszont ismét visszaránt minket a thrashes, groove-os zúzdaorgiába és fojtogat minket a gondolat, hogy ezek hogy voltak képesek mindezt véghez vinni? De nem is akarom tudni a választ… Eyes Of a Criminal középtempós ritmusos riffje még most is ott cseng a fülemben és a Overlooked picivel komplexebb témája és zúzdássága továbbra is intenzív nyakfájdalmakat okoz nekem, mert ösztönösen megindul az ember amint meghallja a nótát. A végére meg jön a 12 perces Implements of Destruction, és itt a zenekar bevet némi muzikalitást is modernizálással ötvözve instrumentálisan, de olyan jól adagolva, hogy véleményem szerint (mert nekem is lehet) sok progbanda ezt a teljesítményt megirigyelhetné.

Természetesen a megjelenés után a lemez határozottan nagyobb sikert hozott a bandának, mint ahogy azt gondolták és a Roadrunner is végre elégedetten mondhatta azt, hogy a banda megtalálta azt amire szükségük volt és ez pedig az a céltudatosság. A magam részéről is azt mondom, hogy ez a lemez és alapjában véve a Chimaira letette a modern groove metal alapkövét ezzel a lemezzel és bátran oda tudom helyezni a Slipknot IOWA lemeze mellé, mint az egyik legdühösebb albumot, amit valaha hallgattam az életemben. Aki esetlegesen még csak most hall először a bandáról annak javasolni tudom ezt a lemezt, ha kell neki egy kis extra dinamika és agresszió. Azok, akik viszont régről ismerik, és szeretik, azok vegyék elő és bontsák szét a szobájukban lévő összes garnitúrát, mert ez a lemez körülbelül ilyen érzést ad, és fog adni még így 20 év után is.

[anemoaday]

An Emo A Day… 36 Crazyfists

[snixba]